A Haszon Listák projekt első videókonferenciája zajlott az online térben október 13-án, Kovácsy Zsombor jogász, orvos, egészségügyi menedzser osztotta meg szakmai gondolatait az érdeklődő egészségügyi képviselőkkel. A fő téma az egészségügyi szabályozás trendjeit ölelte fel, érintve a szolgálati jogviszony létrejöttének hatásait, az állami kontra magánegészségügy évtizedes sagáját, de a magánbiztosítók és a telemedicina jövőbeli szerepe is előkerült a délután folyamán. Beszámoló.

A téma sokrétű, de összeszedett volt: az állami ellátás és magánellátás viszonya, a pandémia és az új szolgálati törvény hatásai kerültek a látótérbe Kovácsy által. Kivesézte, hogyan néz ki a magyar egészségügyi szabályozási háttér, illetve mi várható szerinte a következő években, a telemedicina előnyei is előtérbe kerültek, ami felé lassan, de biztosan halad az egészségügy hazánkban.

 

Kertelésnek helye nem volt, Kovácsyval egyből az egészségügyi rendszerek mélyén találta magát a hallgató, a szabályozási rendszer bugyraiba kalauzoltak a Zoom prezentáció első hasábjai. Összességében elmondható, hogy ez a szisztéma ma Magyarországon elavult, merev, ésszerűtlen és átláthatatlan, de ezt a legtöbb ember, aki az ellátási rendszerben részt vett valamilyen formában, legalább egyszer már érezte a zsigereiben.

A jogszabályi háttér sajnos néha sokkal rugalmatlanabb, szakmai ajánlásból viszont kevés van, ami Kovácsy szerint viszont a rendszer gerincét képezhetné annak érdekében, hogy a kor kihívásaival könnyebben, lendületesebben szembe tudjon nézni az iparág.

Telemedicina előnyei és hátrányai

A covid előtt alig volt lehetőség telemedicina rendszerek igénybevételére, ugyan volt rá lehetőség, de gyerekcipőben járt. A járvány viszont pillanatok alatt ugrásra kényszerítette az egészségügyet, amit sikerült is állni, 2021-ben egy teljesen vállalható rendszer van Magyarországon – ha leszámítjuk, hogy a jogszabályi háttér nem teljesen lefedett, ez sajnos a legnagyobb hátránya a telemedicinának.

Évtizedes lemaradást dolgoztunk le egy év alatt, és a tavalyi beindulás óta is sikeresen használjuk nap mint nap a rendszert, de az indulás pillanatában a “jogászkodást”, ahogy a szakember mondta, későbbre időzítették. A kezdeti krízishelyzet után viszont már illő lenne foglalkozni vele.

“Nem tudjuk, hogy pontosan hogyan kell tájékoztatni a beteget, ha videotelefonál az orvosnak, nem tudjuk, milyen alapon lehet az adott szakterületeken meghatározni, melyik beteget lehet telemedicina útján ellátni, és mi az a helyzet, amikor már be kell rendelni” – részletezte.

Az állami rendszer

Az állami egészségügy érméjének is két oldala van, a pergő vakolat alatt rengeteg szempont teszi nélkülözhetetlenné. Az állami rendszer teljes spektrumú, hozzáférhető az ellátás, és gyakorlatilag minden betegségre van rendelés. Teljes a lefedetség, és egységes elvek mentén működik.

Ugyanakkor sajnos teljesen kiszámíthatatlan, hogy a páciens milyen körülmények közt, mikor kap ellátást, a beteg kezét senki nem fogja, amikor szükség lenne rá. Változó a színvonal, a várólisták is változóak, de általában túl hosszúak. A tájékoztatás, a kommunikációs, hotel szolgáltatásbeli, étkeztetési problémák pedig a mai napig legendásak. A gyógyszereket ugyan megkapják a kliensek, de a csomagolások elavultak és rosszak Kovácsy szerint.

A magánegészségügy (ami részletes definíciót nyert az eseményen) ezzel szemben maga a Kánaán – gondolhatnánk, de azért itt is megmutatkozik az árnyoldal. Az ellátás betegbarát, kiszámítható és átlátható, kellemes a környezet és a technológiai háttér óriási, de a jelenleg nem tudja hozni az állami pozitívumait. Szerepvállalásuk a piacon csekély, de erősen nő, ahogy a termékpalettájuk is fejlődésben van, azt pedig most próbálják meghatározni, milyen szerepet töltenek be az egészségügyben magánszektorként, az öngondoskodó rendszerek még nem meghatározó megtakarítási formák, pedig nem lenne rossz, ha érvényesülne ez a lépés.

A forrásteremtési formák összehasonlítására is hangsúlyt fektettünk, erről Kovácsy Zsombor egy átlátható táblázatot is megosztott.

Milyen változásokat hozott az idei egészségügyi szolgálati törvény?

Az egyik nagy változás, hogy a beteget végtére is nem lehet kétféle jogviszonyban ellátni.

“Nem nyújthatunk államiban ugyanannak a betegnek ugyanolyan betegsége miatt szolgáltatást, akit már kezeltünk korábban magánban” – mondta. A szakember szerint nem érdemes azzal játszani, hogy kiskapukat keresve más diagnózisokat “hazudunk” be a NEAK-nak a beteg állapotát illetően, mert a páciens későbbi kezelésének lehetséges problémái lesznek, és borzalmas csalás is válik a helyzetből.

Eddig jellemzően közalkalmazottként dolgoztak az egészségügyi dolgozók az állami intézményekben, ők most szolgálati jogviszonyosok lettek. A közreműködőket nem “bántja” a törvény, ahogy az önkéntes segítőket sem. A szabadfoglalkozású jogviszony teljesen kikerült a szolgálati törvény lehetőségei közül, az állami szférában nem lehet már így tevékenykedni. A másodállások bizonyos esetekben, vagy engedéllyel végezhetők, de lesz olyan helyzet is, amikor semmiképp nem vállalható ez el.

A rettegett kulcsszó: hálapénz

Magyarországon nemcsak az orvosok részéről évezredek óta fennálló egyfajta eretnekségről van szó, az adás és elfogadás is problémás, elsőként az állami intézetekben jellemző, de bizonytalan volt ez a rendszer – mert az, hogy az egészségügyi dolgozók anyagi tekintetben sem túl motiváltak, szisztémává alakította a hálapénz fogalmát. Most legalábbis törekvések vannak a felszámolására, csak feltételezés, mit hoz ez magával.

Egy kis történelem

A jelenlegi állami-magán tengelyre valahogy eljutottunk Kovácsy Zsombor szerint, egy kis kronológiai és történeti áttekintővel is készült az előadás közepén az átláthatóság jegyében. A rendszerváltás utáni első szűk évtized bizonytalan lépéseitől a második évtized privatizációin és a praxistörvényen át a hivatalok 2-3 évente történő átszervezéséig mindent érintett, bezárólag a meddőségi klinikák államosításával.

Mi várható?

Jóslásokba nem bocsátkozott az előadó, mielőtt a résztvevők kérdéseit vesézte volna ki, pár forgatókönyvet azért borítékolt.

  • A magánellátás szervezettsége biztosan nőni fog. A magánbiztosítók megerősödnek, a tendencia alapján olyanok lesznek, mint egy igazi egészségbiztosító.
    Szolgáltatói oldalon is az valószínűsíthető, hogy integráltabban működnek majd együtt a magánszektor résztvevői.
  • Az állami és magán egymás melletti rendszere normalizálódik majd. Valószínűleg azokat a magán forrásokat részesítik majd előnyben, amelyek a lakosságnak jók – egészséges életmódot preferáló csomagokat adókedvezményekkel lenne érdemes támogatni például.
  • A teljesítmény ösztönzésnek már most is látjuk csíráit, a minőségbeli mutatókat majd újra felfedezik az állami intézményekben is, ami egy jó irány Kovácsy szerint, várhatóan bekövetkezik, legyen bármilyen politikai vezetése az országnak.
  • A telemedicina szerepe nőni fog, a normál ellátás mindennapi részévé válik. A két szféra együtt fejlődhet majd általa, de ez még hosszabb idő lesz.

szöveg: Mácsadi Anni